Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én  csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt  maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,  de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,  nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék,  többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan  másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és  akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,  egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva  nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám,  mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem  hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!  Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg  repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel,  hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek…  Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,  hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy  amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját,  örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van  joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi  mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra,  hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit  gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek,  és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy  ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, “szeretlek”,  és nem tenném hozzá ostobán, hogy “hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad  nekünk arra, hogy jóvá tegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap  van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy  sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem  fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért  ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni  fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre,  egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts  egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd  a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük  jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”,  “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket  ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az  Úrtól ero”t és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki  barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.